Intelligens mosópor
Reggeli csúcsforgalom közepette ülök a buszon, lassan, de kitartóan araszolunk a Soroksári út autós forgatagában. Az ablakon át megszokott életképek köszönnek vissza: gomolygó füstfelhő, pöfögő teherkocsik, falfirkák, néhány tüdőbeteg fa és persze az elmaradhatatlan óriásplakátok. Hatalmas, üde színfoltként sorakozó falragaszok, melyeket képtelenség nem észrevenni és elolvasni. Hála tudatalattimra kifejtett hatásuknak, betéve ismerem már az összeset: az igazán barátságos csomagolástól kezdve Kozák Attila Jósdáján keresztül a mobiltelefonok nettó árfekvéséig mindet. Aztán egyszerre csak ott áll előttem. Pislantok egyet-kettőt, hátha csak a korlátlan mennyiségben érkező kipufogógázok gyakorolnak káros hatást a látóidegeimre. De nem. A Közvágóhíd magasságában büszkén, rendíthetetlenül feszít a magyar reklámipar egyik legújabb kreációja, rajta a megdöbbentő felirattal: O., az intelligens mosópor.
Hiába. A fejlődés kérem, az fejlődés. Megállíthatatlan. A mosóporgyártás esetében pláne az. A szóban forgó iparág utánozhatatlan sebességgel ontja magából a hihetetlen fejlesztéseket, forradalmi változtatásokat, alapjaiban új termékeket. Kezdetben ugyebár volt a mosópor. Csak így szimplán, póriasan. Ez akkoriban volt, mikor anyáink (mit sem sejtve az általuk használt mosóporok visszataszító fejletlenségi fokáról) még dalolva (Beatles, Omega.) sikálták többszörhasználatos (kőkori fertő!!) pelenkáinkat Flóraszepttel meg Bioponnal. Aztán megérkezett a várva várt Amerika, és a boltok (értsd: center, pláza) polcain megjelentek az első új márkák. A szépre, jóra kiéhezett háziasszonyok határtalan örömmel fogadták kb. négyhavonta a reklámok szerint alapjaiban megújult tulajdonságokkal rendelkező mosószerek áradatát. A hagyományos, jó öreg Biopont tehát sarokba dobták: jött az új, a még újabb, később a forradalmian új, és a más mosópor. Volt olyan, amire a szomszédasszony folyton irigykedett teregetéskor, meg olyan, ami még a szerencsétlen szetterből is kihozta a foltokat. Később feltalálták a kizárólag műanyag adagológömböcskével használható mosóport, meg azt, amelyik alacsony foszfátszintjének köszönhetően akár egyenesen a patakba is loccsantható. Az egyik a vérfoltot hozta ki a ruhából, a másik a vörösbort az abroszból. Mostanában olyan mosóporokkal is találkozhatott a kedves háziasszony, melynek apró hatóanyagaival együtt behatolhatott a szövetek titkokat rejtő mélyére, hogy megtekintse a szennyeződés eltávolításának lényegi részét.
És most íme a legújabb találmány, a XXI. század asszonyának mosópora. Tudják, mostanában már nem annyi a folt, mint régen, hanem annyi, hogy „ennyi ellen már kell valami új”. Hogy hogyan működik az intelligens típusú mosópor? Arról nem szól a fáma, csak találgatni lehet. Mondjuk valahogy így: 1) A mosópor hatóanyaga harcra készen beveszi magát kedvenc elefántos pólónkba. 2) A szembe jövő szennyező molekulát karhatalmilag feltartóztatja. 3.a) Felszólítja, hogy azonnal vallja be, melyik koszféléhez tartozik. 3.b) Magasrendű intelligenciájának, telepátiájának, beleélőképességének (esetleg egy beépített letapogató műszernek) köszönhetően magától megállapítja a szembe jövő koszmolekula típusát. 4) A kosz jellegét felismerve (a variációk száma, mint tudjuk végtelen: gyümölcs, bor, vér, izzadtság, ketchup, stb.) előkapja a megfelelő hatóanyagot és lesöpri azt a szövet felszínéről.
Hát, pillanatnyilag itt tartunk. Bár valószínűleg nem sokáig, mert őszre vélhetően újabb, világrengető fejlesztéssel állnak elő a mosóporgyártók. Esetleg valamiféle beszélő mosószerrel. Jók ezek az új szerek. Vajon miért marad mégis gyümölcsfoltos a ruha?
Szerző: Beus, Humusz Szövetség
Kérem, ha hasznosnak találta a cikket, értékelje vagy segítsen minket egy megosztással. Köszönöm!
[kkstarratings]
